Nekünk Győr volt az otthonunk,
akkor még nem tudtuk,
majd mindent lerombolunk
és elválik utunk.

Most itt vagyok nélküled,
egy színtelen vegyület
lettem csupán,
s futok az emlékek után.

Egy szobába bezárva,
nem tekintve a világra,
csak várom, hogy kopogj
és az ajtómban topogj.

Én visszahoznám a győri létet,
hogy ne emlékekben éljek,
hanem örök szerelemben.
ahogyan azt terveztük mindketten.