Ugrabugrál a béka
a partmenti nádasban.
Ő sohasem unatkozik.
Sok szúnyoggal táplálkozik.

Ámde legyeket sem veti meg.
Őket is a nyelvével fogja meg.
Reggelente esőért imádkozik.
A sikló viszont rá várakozik.

Figyeli a békát, majd elkapja.
Nincsen, aki a békát megsirassa.
Sok-sok állat egymásra vadászik,
miközben a tájon szép fény világít.

A természet bölcs önszabályozása
az életnek a legnagyobb csodája!
Ha az ember ebbe beavatkozik,
könnyen az egész a kárára változik,

s akkor majd nem ugrál a béka
a nem létező partmenti nádasban,
mert már ezen a Földön az sem lesz,
hiszen vége az egész életnek!

De hogyha hagyjuk a természetet,
minden másképpen lehet!
És akkor ismét örömmel mondhatjuk,
e sorokat nemcsak olvashatjuk:

Ugrabugrál a béka
a partmenti nádasban.
Ő sohasem unatkozik,
sok rovarral táplálkozik!

A természet tovább is szép lesz,
bódít minket a szépségével.
A természetet ne bántsuk,
hanem tiszta szívvel csodáljuk!