A kezek összeérnek és megérintenek,
Majd elengednek és megütnek

Az ütés a porba taszít, de felállsz
Leporolod a nadrágod-ingujjad és tovább állsz

Keresel egy új kezet, mi megsimogat,
Vigasztal a nehéz idők alatt

Az út mindig nehéz éhesen, szomjazva
Szeretetért koldulni megsavanyodva

Fáradt az ember kimerült és gyenge
Pedig az édesanyja nemrég szülte

És nagy a világ, sok az ember
Valahol talán van egy kéz, mi felemel

Vagy örökké a mocsokba lépdelve
Botladozva jut el az örök világ végére?

Nehéz világot szakadt ingben járni
Miért kell, a jónak rosszak között halni?