Tavasz van. Csiripelnek a madarak,
Zöldell a fű, minden madár tudja, hogy maradhat.
Tavasz van. A fák lombját szellő fújja,
Az állatok vígan ugrálnak a bokrok közt újra.

Nyár van. Kint a Nap égeti bőröm,
Érzem azt, hogy nincs ennél nagyobb öröm.
Nyár van. Strandolók százai indulnak a strandra,
És remélik hogy jobbra fordul az időjárás másnapra.

Ősz van. Hideg őszi szél fújja arcomat,
Elkezdődik az iskola, újra látjuk a tanárokat.
Ősz van. Falevelek futkosnak a talajon,
Egyet tudok csak, én örökre maradni akarok.

Tél van. Eljött a hideg, s a magány,
Meghalt az ország, meghalt a világ.
Tél van. Nincs már sok időnk, ne vesztegessük,
Legyünk együtt, legyünk boldogok, ne veszekedjünk.

S reméljük majd, hogy egy nap újból eljön a tavasz,
Elmegy a tél, mely hideg magányos, bánatos, s ravasz.
Jön a tavasz, a meghittség, a romantika, és ezernyi szép dolog,
És véget ér, a fájdalommal, borzalmakkal teli vén, téli gonosz.