Megteremted magadnak,
hogy mindig egyedül lehess,
mégis fáj, hogy csak te vagy
aki látod önmagad.

Az emberek, egy másik
világ részei csupán.
Te ezt nem értheted,
csak ássad vermedet.

Te vágytál erre, neked
kellett a csend,
de mutasd fel hol az alkotás?
Vagy hol van bármi más?

Mid maradt? mit büszkén
adnál a jövőnek,
hogy igen én ez vagyok!
Senki vagy, de ezt tudod.

Mit adnál tovább
és kinek, ha már
magadban sincs hited?
- kenyeret és vizet.