Csendes méltósággal
Csendes méltósággal borul az éjszaka a tájra.
A Nap búcsúzik így, lassan, mintha neki ez fájna.
Elmúlt egy szép nap. Itt volt a fiunk, s az unokánk.
A boldogság meghitt, szép érzése köszöntött ránk.
Amire e versnek sorait leírom,
a legteljesebb nyugalom terül szét a tájon.
A fák, a növények bársonyos zöld színe
lassan olvad bele az éj sötétjébe.
Minden elhallgatva csendbe burkolózik.
A boldog nappal egy gyönyörű éjbe távozik.
Álmos szemeink lassacskán szépen leragadnak.
Átadjuk magunkat egy szép álom nyugalmának.
A Nap búcsúzik így, lassan, mintha neki ez fájna.
Elmúlt egy szép nap. Itt volt a fiunk, s az unokánk.
A boldogság meghitt, szép érzése köszöntött ránk.
Amire e versnek sorait leírom,
a legteljesebb nyugalom terül szét a tájon.
A fák, a növények bársonyos zöld színe
lassan olvad bele az éj sötétjébe.
Minden elhallgatva csendbe burkolózik.
A boldog nappal egy gyönyörű éjbe távozik.
Álmos szemeink lassacskán szépen leragadnak.
Átadjuk magunkat egy szép álom nyugalmának.