Kerestelek. Kezemben fáklya.
Pillám fésűje túrt bele
a laza kontyú éjszakába.

Elrejtőztél. Nyomod se volt már.
Se hang, se fény, se buborék.
Talán előlem bújdokoltál?

Hallgatásod jegében dermedt
csuklómat forgattam feléd.
Így vártam mindennap kegyelmed,

Ilyen sámáni révületben.
Aztán zörrent a holt avar
s ott álltál napnál fényesebben.