Csókkal üdvözülnék a száraz nyár után,
ezt képzelgem, ezt várom bután,
tiltott édes pillanat lenne kettőnknek,
ha meg kapnám, talán nem őrülnék meg.

Minden magányos percben vérem szivárog,
minden cseppje érted vész kárba, csorog,
s én reménytelten, ostobán vérzem el,
rád várva, előttem két gyönyörű szemeddel.

Finom szuszogásod várom a mellkasomon,
Meleg puha ajkadat száraz számon,
Ami kiszáradt, mint nyáron a patak,
és szomjaznak miatta más vadak.

Mint az álom a szellőben tűnsz el,
én remélem újra álmodom, kell
hogy valamitől dobogjon a szívem,
akkor is, ha csak ez maradt nekem.