Előttem az érett szőlő szép fürtje,
az idei év munkájának eredménye
a szeszélyes időjárás ellenére.
Rám mosolyog minden egyes szeme.

Ropogós, finom és zamatos,
szép zöldeskék és kívánatos.
A napfény rajta táncot rop,
bogyója a számban ropog.

Bacchus, Diogenész!
Nem ebből lesz számotokra ital!
Ínyem, gyomrom telik ezzel a páratlan ízcsodával,
Istennek ezzel a csodálni való ajándékával!
Eszem is ebből a szépségből egy hatalmas adaggal.

De e verset gyorsan befejezem,
mert egy darázs jelent meg a színen.
Ő is ebből a szőlőből enne,
ámde általam lett elkergetve.