Rózsatőnek hűvös árnyán
megbújik a fürge gyík,
hasa habkő, háta márvány,
szúnyogokról álmodik.
El is zümmög egy előtte,
álmában utána kap,
lángnyelvével majd lelőtte,
de álma csak vágy maradt.

Tovább durmol kárvallottan,
torka szomjasan piheg,
lubickol a vágyálomban,
mint a pajkos delfinek.
Azt álmodja, óriás lesz,
mint a szörnyű ősgyíkok
s egy napon majd várja, ráles,
hogyha jön az ős-szúnyog.

De csak nem jön, nem jön, nem jön
és ő sem lesz óriás.
Száll egy árny-szúnyog a felhőn,
ám az is maláriás.
Nem csoda, hogy máris ébred
s látja, hogy a rózsa, mint
lágy sziromba bújt kísértet
álmodón fölötte ring.