Szétszórt szavaink szikrái
ugye szívekhez szelídülnek?
Mint élet-magvak a jó földbe
a szavaink hazaérnek.

Szétszórt szavaink képei
ugye elmékbe bevetülnek?
Mint örömhírnek az emberek
a szóképnek megörülnek.

Szétszórt szavaink dallami
ugye lelkekben hegedülnek?
Mint lágy akkordok a hangszeren
a szív húrján felcsendülnek.

Szétszórt szavaink hangjától
ugye fáradtak felüdülnek?
Mint áldott tavaszi napfénytől
ha tar ágak kizöldülnek.

Szétszórt szavaink fényei
ki mondja meg, hogy hova érnek?
Mint sötétben kis gyertyalángok
szavaink sugárral égnek.

Majd ha vetésünk véget ér,
s adjuk magunkat a halálnak,
nem kérdezzük már senkitől sem:
- A szavaink hol tanyáznak?
Nem kérdezzük majd senkitől sem:
- A szavaink hol tanyáznak?