Édes kétségbe esés,
Torz, amorf mámor
Szívembe égető heget vés...
Kegyetlen vagy Ámor!

Hulló könnyeim, mint harmatos falevél,
Úgy hullnak gyöngéden a porba.
Tengő-lengő, szelíd szívem éldegél,
Bár, már oly régóta csorba...

Szeptember; már elpiheg a nyár.
Mosolyok helyén búskomorság;
Halkan, s monoton-buzgón vár:
Egy új dal, új tánc, boldogság.

Új dal, de a dallam a régi,
Oly soká felcsendül, vissza vár...
Elnémulhat, de nem akar feledni,
Visszatér, mint egy elmúlt, boldog nyár.

Édes kétségbe esés,
Torz, amorf mámor
Szívembe markoltál, és...
Kegyetlen voltál ismét Ámor!