Érezd azt, mit érzek én is:
-Együtt kell legyünk mégis-
Együtt, kéz a kézben,
Pokolban, és fellegekben.
Könnyeink egymásért már hulltak,
Örömeink, s bánataink is voltak.
Csöndesen szuszogtál éjjel mellemen,
Hallhattad zakatoló, szerelmes szívem!
Érted dobbant oly hevesen sokszor;
Hiányoztál, s hiányzol is, oh de hányszor!
Ezerszer égnek jobban csókjaid ajkamon,
Mint eddig bármikor, bármikor a nyáron!
Didergő hidegben is égetőn perzsel testem;
Felforr Tőled minden, minden csepp vérem!
Őrangyalom vagy, de oly szeszélyes;
Szerelmünk őrültség, mégis, mézelően édes!