Van egy pici kutyám
- csöpp fekete gombóc -
sima szőre fényes,
takarója pokróc.

Kíváncsian jön, megy,
mellettem sompolyog,
amikor elalszik,
fekete gombolyag.

Nagy barna szemével
oly kedvesen néz rám,
mintha csak mondaná:
- Szeretlek kis gazdám!

Máskor meg ezt súgja,
mikor hozzálépek:
- Üres a tányérkám!
Látod? Enni kérek!

Néha a szemében
szomorúság látszik,
ha hűtlen gazdája
a cicával játszik.

Vagy ha reggelenként
fogom a táskámat,
s az iskola miatt
otthagyom kutyámat.

Tappancsos két lábát
előre kinyújtja,
bánatos ki fejét
arra lekonyítja.

De ha hazaérek,
a farkát csóválja,
futkos örömében,
simításom várja.

Aztán jön a játék!
Gurul a kis labda!
Ugrik, utána fut,
s a szájába kapja!

Csodaszép az élet
ilyenkor minálunk.
Szívünk összedobban,
barátokká válunk.