Egy álmot láttam nem volt
biztató.
A hajnal fénye lesett le ránk.
Mint farkas mikor lesben áll.
Kezedet kutattam,kerestem,de
túl sötét volt s én elvesztem.

Néma zaj verte fel a csendet.
Valaki vár s prédaként les le
rám.
Kiáltanék de félek.
S hangom messze sem érne el.
Hiába futok szakadatlan:De hoppá
valaki megragad!

Erős karmai közül kiszabadulni
nem tudok.
Kiáltanék de hangomat elnyeli a
sötétség méreg foga.
Aztán egy percnyi villanás tűnt,
fel az éjben.

De oly vakító,hogy semmit sem
látok tőle.
Lépteket hallok a messzi távolban
csak úgy recseg,ropog a talpak alatt.
De rájöttem,hogy nem más volt
az mint szívem ahogy darabokra roppan.

Szerelmem,ha ilyen álmot látsz,
fogd meg a kezem.
Mert félek,hogy elveszel s nem
látom többé két szemedet.
SZERETLEK ÉLETEM.