Édes az alma édes a világ
Beleharapunk: édes az alma,
Benne vagyunk: édes a világ
De egy első savanyú falás,
S a világ nem más, mit csalás, ámítás

Édesnek valljuk az almát, jónak
Melynek oly mosolygó piros héja
De a természeté az igazság,
S Istené a teremtés,
Evégett az almán is átfut
Egy-egy sárga foszlány,
Hisz belülről rothadt, silány
S nem képes ezt elrejteni teljesen
Épp így a világ se fogja soha , soha

De édes az alma s édes a világ
Az almán néha a féreg áthág,
S olykor az édes almából vér csöpög...
Hisz a féreg, elsőként, rájött
Az alma képmutató, de semmi több!

Rejtélyes az alma, s rejtélyes a világ
Kívülről szép az alma, szép a világ
De ha belerágod magad:
Valameddig jutsz, s aztán beletörik fogad.
Mert az alma s a világ nem enged titkából,

Bevehetetlen az alma , belül sötét a világ
Hova sem féreg, sem ember be nem lát.
Édes az alma, édes a világ...