Ha elfáradtál, jöjj velem,
lábunk alatt a fű szelíd,
kék pára leng a zöld hegyen
és nézd, a fenyves egyre hív.

Vagy szebb lesz itt a hegy tövén,
hol tiszta víz fut, lágy patak,
szarvas hajol a hab fölé
és zsenge nyárfák állanak.

Figyeld ott fönn a réti sast,
átíveli a kék eget,
a gyenge füvet is kutasd,
hol fáradt lábad lépeget.

Vagy üljünk le a pázsitra
és nézegessünk szerteszét,
míg vállaidra ráhajtja
a margaréta szép fejét.