Könnybe borult már a szemem.
Pedig most ment csak el.
Nézek az autó után de már nem
látom,hogy merre jár.

Szívem elszorul s nem jön
álom a szememre.
Pedig tudom,hogy vissza jön.
De még is szívem szomorú.

Mikor átölel és lágyan simogat.
Aszt kívánom,hogy soha ne legyen
vége-e véget nem érő
éjszakának.

Próbálok mosolyt csalni arcomra
de nem tudok.
Csak a fájdalom az ami elszorítja
szívemet.

Nem félek.De nem is létezem.
Olyan ez mint mikor a vágy
kergeti testemet.
De kérdem miért van ez?

A hiánya megöl darabokra tép.
Pedig tudom,hogy hamarosan
vissza tér.
Furcsa álmok,fájdalmas szavak.
De könnyeim nem apadnak.

Szívem fájdalmasan zakatol,s
úgy érzem megfulladok.
Levegő után kapkodok.De
hiába a szív megszakad.

Csak várok,és várok mikor
jön újra vissza.
Pedig tudom,hogy vissza jön.
De addig várok míg nem nyílik
az ajtó s karomba nem érzem
teste melegét.HIÁNYZOL ÉLETEM.