Mi a szabadság - kérded
s őzbarna szemeiddel nézel
egy szó, érzés, örök vágyakozás,
de ha ezt mondom jön a folytatás:
mondd olyan érzés, mint amikor
markoló ujjaim közt a víz elcsorog?
Nem, szívem- az az elmúlás,
tarthatatlan pillanat - sodrás.
Nézd a levelet - szél szárnyán lejt,
még az sem kötelmektől ment.
A te szabadságod, hogy tudhatod:
nem vagy levél, mit vízbe hajt a szél,
nem bánthat elmúlás a szeretet véd,
az élet vizén evez a remény,
vágyakozol és aszerint élsz,
nem köt más, csak a józan ész,
és az elvárás:szebb jövőben élj.