Magára öltötte fénylő kosztümjét a Hold,
S gyémántruhájukban ragyognak a csillagok.
Lágy szellő táncoltatja a rügyező fákat,
S keringőjük dallamát füledbe súgja.

Fenségek tartják most csillogó estéjük,
Arisztokraták büszkeségét tükrözi léptük.
Kik nappal szegények, és láthatatlan senkik,
Ők az éjszaka királyai, s királynéi.

Énekük, mint szirének bódító hangja,
Mozdulatuk, mint szenvedélyes szerelmesek tánca.
Egyszerre vadak, s gyengédek,
Egyszerre gyűlölnek, s őrülten szeretnek.

Vágyak színes kavalkádja ez éji bál,
Tőled távol van, s mégis oly közel már.
Távolságot tart, de ajkadra édes csókot ad,
Nem ér hozzád, de fátylával tested takarja.