Elmúlott a virágos nyár,
a szívemen a bánat jár,
fájdalmas lett dobbanása,
vérzik minden sóhajtásra.

Szakadj szívem,szakadj ketté,
ne érezzek soha többé,
hulljak le az őszi széllel,
fagyot hozó szürke dérrel!

Ne ébredjek soha fel majd,
akkor se ha tavasz sóhajt,
porladjak az avar alatt,
temetve a bánatomat!

Ne sirasson engem senki,
e bűnömért nem jár semmi,
sem egy könnycsepp,sem egy jó szó,
csak a hideg vén koporsó!