Ő rizem emlékét forró nyaraknak
S zívemben még élnek ragyogó képek
S zékesegyház felől sétáló népek
Z sibongva a főtér felé haladnak

E lmúlt a nyár a nap lágyabban ragyog
L elkemben mégis visszavágyok oda
I nt felém a bájos, száz meg száz csoda
S gondolatban ott, megint boldog vagyok.

V arázslatos színekben pompázik
Á lmos Duna partján álló fák hada.
R ingatja a folyó, benne komp ázik,

V árja, hogy szóljon indító kürt szava.
Á lmom valóra váltva útra kelek
C irógassanak majd ott, őszi szelek.