Hull a hó a Betlehemre,
fűre, fára, épületre,
a jászolban a kisdedre,
a körben álló emberekre.

Hull a hó, fedi a tájat.
A hideg mindent áthat.
A szív uralta hangulatban
minden szájon szép dal harsan.

Szeretet van e hóesésben.
Szépség van most e sok szívben.
Jelen van most a szeretet.
Ez uralja most a lelkeket.

De ez ne csak most uralkodjon!
A szeretet lételemünkké váljon!
Valóság legyen ne csak álom!
Terjedjen ez szét a világon!

Miközben mások betlehemeznek
ez a gondolat munkál bennem
és termi e sorokat lelkemben
és ölt testet ebben a versemben!

Halász István
Gödöllő, Grassalkovics kastély, 2010. december 11.