Láttam ma őt
Láttam a nőt
Láttam mindent mire vágytam
Láttam mindent kire vártam

Bár csak futva lopva
Álltam s tudtam ott van.
Féltem s remegtem.
Érted? Nem mertem
Odamenni hozzá.
Szolgarend mimózák
Lelkemet pofozzák.

Minden remény elillant.
Minden emlék bevillant.
Mikor többet kértem s kaptam.
Mikor ötlet révedt s fakadt,
Nem csak álmomban maradt,
Nem csak álmomban akart.

Odabújni!
Míg le nem megy a nap.
Csoda volt mit!
Incselegve ad.

DE hagyjuk már az álmokat
Mert agyunk által mámort ad.
MI rabul ejt és elsodor,
Míg vadul remény trezorból

Kölcsönkér a lélek
Ösztönbért a rémnek
Szüntelenül osztogat
És büntetlenül fojtogat

De most minden más volt
Elvont szívet vádolt.
Nem volt ilyen mámor
Lehet ezer éve már
Jelent nem idézek bár

Kényelmes a múltat látva
Önmagamat hagyni hátra
És minden szóval őt dicsérni
Hisz nem szóltam, sőt nincs is vér mi

Elég lenne ahhoz, hogy
E szépség mellet tartózkodj
A szavak erejétől
Ha ma az elejétől

Kezdhetném a bókokat
Elvesztenék jó sokat.
A hátralevő évekből
Az árva s meddő élettől

Mert árva vagyok
s nincstelen
Elszállt angyalom
Nincs velem

A kék ég
S a Kaszpi-tenger mélye
Vad szépség
Arasznyi szenvedélye

Nem fogható hozzá
Semmi földön, s égen
Lelkem elorozzák
Ha ismét őt kell, nézzem