Szekrény

Életem szekrényét időnként, ha nézem,
Robosztus fája jól karban van tartva,
Rendezgetem szinte minden héten,
Port és karcot nem igen lelni rajta.

Nekem viszont feltűnik a közepe táján
Egy kis árva fiók a sok nagy között:
Száz éves por ül eldeformált fáján,
Faragott, csodaszép rámája törött.

Mi is volt benne? Már alig-alig tudom,
Pedig két kezem őrülten akárhogy merte,
Minden tüzes érzés elfolyt ezernyi lukon,
A sarokban ottmaradt masszát üszök lepte.

Penész szaga fintorít el, ím én
Felejteném, de hiányát máig szenvedem...
Rég elporladt réz fiókcímkén
Ez állott ott egyszer: a szerelem.