Zöldszemű

Itt ülök összekuporodva
a szék szélén és várok arra,
hogy erre fújjon a könnyű szél,
a fuvallat, mely Rólad beszél.
Ha látom, hogy mások megérintenek,
felugrik bennem a zöldszemű szörnyeteg,
és mivel Téged sohasem bánthat
-hisz megvédelek-, engem rág, bánat-
hozó fogát beleimbe belemetszi,
karmaival kifordítja gyomrom, eszi
minden belsőm, működő szervem,
és utoljára hagyja eltompult szívem.
Nem kímélet hajtja, hisz hogy is
ismerne egy ilyen szörny egy kis
kegyelmet? Nem: utoljára marad
a legfinomabb és halálos falat.