Keresem a Holdat,
Ahogyan világít,
Szemem tekintete,
A magas égre vágyik.

Eljött már az este,
Csodálatos pontja,
A sárga színű Hold,
Az eget világítja.

Körülötte a sok csillag,
Csodával telítve,
Keresem a legszebbet,
Könnyeim pergetve.

Mert odafönt vannak,
Mindkettőjük távol,
Talán a Hold takarja,
Fátyol árnyékával.

Ó, de boldog lennék,
Hogyha feltűnnének,
A Hold fátyla mögül,
Nekem intenének.

Csak egy pillanatra
Rám tekintenének,
Csak egy pici boldogság,
Én csak ennyit kérek.

Arra kérem a Holdat,
Teljesítse vágyamat,
Adja meg az örömöm,
S én örökké köszönöm.