Nem vagyok én nagyra törő,
napsugarat kebelező,
vágyaimnak határt szabok,
a borúnak helyet hagyok.

De a ború terjeszkedik,
úri módon pöffeszkedik,
eltakarja azt a kis fényt,
ami eddig adott reményt.

Nem szabok én most már határt,
talpra állok az áldóját,
elűzöm a sötétséget,
habzsolom a reménységet.

Mert a remény maga a fény,
utat mutat bármily szerény,
kivezet az éjszakából,
elsodor a bú szagától.