Vígasztalás
Ha madárka lehetnék
lelkednek kertjében,
örömet dalolnék
szemeid tükrébe.
Felinnám könnyeid
minden búját-baját,
vinném a tengerig
cseppenként fájdalmát.
Azután repülnék
fel a kék egekre,
örök gyógyírt hoznék
szomorú szívedre.
Mert ha Te sírsz édes
én is sírok Véled,
engedd,hogy segítsek,
mert csak érted élek!
lelkednek kertjében,
örömet dalolnék
szemeid tükrébe.
Felinnám könnyeid
minden búját-baját,
vinném a tengerig
cseppenként fájdalmát.
Azután repülnék
fel a kék egekre,
örök gyógyírt hoznék
szomorú szívedre.
Mert ha Te sírsz édes
én is sírok Véled,
engedd,hogy segítsek,
mert csak érted élek!