Kinézek az ablakon,hófehér a táj,
százezernyi jégcsap csilingel a fán.
Szellő játszik a jégcsapon,álomszép zenét,
hallgatja a vén nap,lehunyja szemét.

Ilyent még nem láttam,ilyent még soha,
olyan mind ha ezüst hintó suhanna tova.
Ezüst csíkot húzva az ég peremén,
mesébe illő csodaszép regény.

Mind kihűlt szerelem,olyan ez a tél,
nincsen benne, semmi-semmi ami él,
Lehet itt varázs százezer csoda,
de a jégvirágnak,nincsen illata.