Álmos, gyűrött reggelek,
minden nap egy új kezdet.
Erőtlen sikolyát,
az első napsugár szelíden fogja át.

Nyújtózkodik, míg a takaró ér,
fáradtan küzd az életért.
Vajon érdemes hinni a csodában?
feláldozni mindent a vak világnak?

Szíve egyért dobog,
s a fájdalom halványodott...
Tovább vár az éjszakára,
a tiszta, igaz valóságra..!