Fák alatt a zöld gyepen,harmat cseppje hull.
Az est hómájba a fák felett,egy felhő átvonul,
Hullámokon lovagol,játszik a holdsugár.
Szomorúan száll a dal mert elmúlott a nyár.

Messze túl a kék hegyen,darvak hada száll.
Ott nem lesz tél,sem tavasz,örök lesz a nyár.
Hullámzó kék tengeren,sok fehér hajó.
Elviszlek Én oda hol élni volna jó.

Neked adom az életem,a szivárvány színét.
Megérzed majd kedvesem, a szerelem ízét.
Tiéd lesz a sóhajom,minden gondolat.
Ott élünk majd kedvesem,az árnyas fák alatt.