Hideg téli éjjen,
mikor nagyon fázom én,
vár rám a szobámban
a kicsi kemencém.

A szemében lobogó tűz,
melengeti szívem,
s a fülembe duruzsol,
ha testén altat engem.

Mikor többet rakok rá
a szerelmem fájából,
a belsejében égő tűz
azonnal fellángol.

Felhevítve testem,
felforralva vérem..
csodás,izzó fényével
olvad össze lényem.

Forró tűzkatlan lesz
mellette az ágyam..
én,benne égetem el,
minden titkos vágyam.