Éjjel álmomban a házamban jártam,
álom-palotám, régóta erre vágytam.
Friss patak csordogál a kertek alatt,
hűs tó vizében úszkálnak a halak,
fűzfája alatt mély kút asztallal, székkel,
alája ülve írok, olvasok a napon, s éjjel,
mikor feljön a telihold, a gyémánt-csillagok,
gyönyörködve nézem az eget, hogy ragyog
milliárnyi kiscsillag, s bolygó, ki tudja hány,
utópia, vagy álom, de kísért a talány,
van-e élet a földön kívül, s látnak-e engem,
tudják, hogy itt élek, s szeretni mertem
állatokat, embereket, minden szépséget,
a földet, a virágot, az eget, a kéket.
Elgondolni jó, hogy vannak barátok,
messzire száll ilyenkor a rút fekete átok,
elkerül a bánat, bú, bosszúság engemet,
még a nap sugara is nékem integet,
csalogat ismeretlen, kitalált új világ.
Fantázia szülöttje megannyi szép virág,
lásd megvalósult, szagoljuk illatát,
örömünket szolgálják, mint a nyári fák,
s az örökzöld fenyő, a szeretet a hó alatt,
mind azt hirdetik: álmunk szép marad.
Nyugodjunk békében, álmodjunk szépeket,
kívánok jó éjszakát, csodálatos éjet!