Szerelem-harcosok

Kéz a kézben megyünk,
És állandó összeköttetésben van
Szívünk és eszünk,
Mint a rosszul sikerült mozgalmi \'sejtek\',
Akik se embert, se Istent nem ismeretek,
Csak a mozgalom volt mindenük,
Igaz, nem is volt nékik semmijük,
Hát így vagyunk mi is:
Csak Te vagy nekem, és néked én,
Vállvetve a létezés peremén,
S mikor elcsitul a létezési harc,
Egymáshoz ér láng-vöröslő arc,
S mélyen néz a mélybe
Egy-egy szempár,
Egymást kutatjuk a vágy országútján...
Így élünk hát, a félvilággal örökös perben,
Jussunkért harcolunk, s az igazunkért ebben:
Mert nem lehet, hogy ebben a világban
Kőfallal védve más-más igazság van!
Mert egy biztos, biztos az már régen,
Szerelem-nap ragyog a tündöklő égen!
S mikor elbúcsúzik, megy az éjszakába
Ott a szerelmes pár nem hiába várja!