Félév alatt se fogtam fel az egészet,
Még most is alig hiszek a ténynek. – Örökre elment.
Átköltözött ő is csillagfénynek
Piros mosolya lett, az esti neonfényű,
Az űrből kéknek látszó földnek.
Többtucat természetfilm narrátora volt.
A természetfilmeket én is szeretem
Hangja hozzám is szólt.
Ő volt az egyik legszebben beszélő
Magyar színészek egyike
Az Abigélben Mráznak, az üvegesnek,
A megtestesítője.
Szelíd orgánumát az egész nemzet úgy élte meg,
Mintha legjobb rokont látna - hallana,
Aki részese családi életüknek.
Egyszerű volt és közvetlen
Nem volt megközelíthetetlen.
Hogy kerültem vele kapcsolatba?
Színészi pályája előtt, ő is dolgozott az OMIKK-ba.
1983-ban, mint omikkost kértek fel
Lepjem meg az OMIKK 100. évfordulóját egy verssel.
Őt kérték meg, mint az intézmény volt dolgozóját
Az ünnepségen házi költőjüknek mondja el írását.
Köszönöm, hogy az OMIKK Emléknapján
Jubileumi versemet elszavalván
Sikerre vitte költeményemet
Vastapsra ösztönözve
A június 10-én délutánra meghívott vendégsereget.
S köszönöm, hogy 1985. április 4-én
Az „Emlékezz a korra” című versemet népszerűsítette.
Szimonov: „Várj reám” című versével együtt szavalta el
A háború borzalmait idézve fel.
S azt, az üzenetet: soha többet ne ismétlődjön meg, hogy
Világháború pusztít embereket!

Az „Emlékezz a korra” többet is jelent
Semmilyen háború ne töltsön fegyvereket!
Versem a béke, a béke mellett tesz hitet,
Végvári közvetítette is ezt az üzenetet!
Empátiájáért ezer köszönet.
2004-ben telefonon,
A „Nagymama halálára” írt versemet olvastam fel neki.
Nógatott, hogy az M2 karácsonyi műsorában
Bátran álljak a nézők elé ki.
Ilyen volt Végvári.
Nem elgáncsolta, érvényre juttatta embertársa képességeit,
Nem az irigység, az őszinte tisztelet irányította cselekvéseit.
Szomorúságomban ezek mondatok jutottak eszembe,
Halálával kevesebb emberség maradt a nemzetre.

2010. augusztus 4. Szerda. Babinszky László.