Mint partra vetett hal
mit kidobott a tenger,
minden kedves szavad
a semmibe veszett el.
Tajték lettem miattad
mit dobál a hullám ide-oda,
se földön, sem vízben
nem leli helyét soha.
Homokban hagyott lábnyom
mit gyengéden a víz mos el,
ahogy vissza nézek látom
egymás után tűnek el.
Kagylóba zárt fájdalom lettem
mit nem érthet senki más,
ki füléhez emel és elhajít
mert nem hall csak nagy zúgást.
Ez lettem én egy semmi
mit ezer képen tör meg az élet,
s ha kívánhatnék nem kérnék mást......
gyere vissza és szeress kérlek.