Amikor a Legfőbb Mérnök...


Amikor a Legfőbb Mérnök színe elé járulsz,
S illő tisztelettel,tisztára mosott testtel
Állsz és ámulsz- bámulsz,
Hamar lelohad kíváncsiságod,
Mert az kérik, kérdik:
-Hol van a lelked?
-Hová tetted, netán elvesztetted?
S te előadod,a törpe növésűt, vagy óriásat-
A megőrzöttet,vagy elpazaroltat:
Patikamérlegen épphogy csak mérhetőt,
Vagy nagyra nőttet, büszkén hordozott daliásat!
S minden tettedet sorraveszik:
Mit tettél balra, s miért-
S eképpen: jobbra, s kiért?
Mikor tettél odébb egy szalmaszálat,
Miért törtél le egy gallyat, egy virágszálat?
Mindenről számot adsz,
Mit gondoltál s cselekedtél,
Mikor vétkeztél,mikor vezekeltél...
Mindent és mindent
És megint csak mindent,
Csecsszopó kortól a sír széléig,
Elszámolsz mindennel-
Végestelen végig!
S az irnok csak írja,
E véget nem érő lista
Az életed, s lassan tudatosul az igazság:
Ez egy marék porszem csupán,
A legnagyobb is porszem az égi mércén,
Minden porrá válik a sorban, legvégén.
Így járulsz a Mérnök elé, lélekben megtisztulván,
S Ő felemel magához fennséges ujján.

2009.