A Szent György - hegy lábánál
Van egy kedves város.
Ott születtem én is, mint Batsányi János.
Vízimalma újra forgatja a vizet,
S a fűzfákkal körülvett tó hullámaiban az idő
Arany napfényt fürdet.
A csillámló víztükör fehér hattyút ringat,
Búsan úszik szegény, jó barátot sirat.
Ott kezdtem totyogni, s ott húzta meg hajam
De sokszor Katinka,
Nevetős szemekkel vidáman kacagva!
Sorsunkat Fortuna úgy igazgatta,
Hogy '57 őszén mentünk Mezőtúrra.
Hát ezért nem látta a \'Jó öreg\' Tapolca,
Hogy váltam bébiből érzékeny kamaszra,
S kamaszból hogy léptem érett férfikorba.
(-A Berzsenyi-versre ekképp hivatkozva-)
Mégis, a Szent-György hegy csúcsára Fölmászok, s a napfénytől szikrázó szikláról kiáltok:
Hadd perdüljön a polka - szeretlek, Tapolca!

1997. szeptember 14. vasárnap.
Tapolca felé a vonaton.