Maci sétál az erdőben.
Jobbra-balra nézeget.
Megkopogtat sok fatörzset.
Keres sok-sok finom mézet.

De a mézet őrzik ám a méhek!
Ez a gondja maci őkelmének!
Csipkedik a maci mancsát, gyerekek!
Ő sírva fut neki az erdőnek!

Macikánk bizony mézet enne,
ha a sok méh harcos nem lenne!
Neki mézevésre már nincs kedve!
Ámde! Szedte-vette, teremtette!

Megy az erdésznek a kertjébe
egy kis titkos málnaszedésre!
De ezt a kutya veszi észre!
A történetnek itt nincs vége!

Az erdész kezében a töltött puskája!
Azzal lőne tüstént a mackóra!
De az a dolgot futásra fogja
nem gondolva már a dézsmálásra!

Halász István