A Nap lassan belebukik az éjbe
és mindent befed az éj sötétsége.
Az utcán egyre hosszabbak az árnyak.
Odakint már kissé kevesebben járnak.

Könyvvel a kezemben ülök. A sarokban rádió szól.
A bölcs mondatokra a készülék zenével válaszol.
Íme, így illeszkedik az irodalomhoz a diszkrét dal
megtöltve a hangulatot ide illő gondolatokkal.

Majd lassan-lassan elérkezik a nehezülő pilláimra az álom
és az Álomtündér lassan szárnyal tüllfüggönyét terítve szét a világon.
A könyvet lassan, álmatagon összecsukom. Csend van. A rádió nem szól már.
Megmosakodom. Lefekszem. Ágyunkban a párommal együtt ránk szép álom vár.

Halász István