Tímár Judit halálára

Judit, meghalt?
54 évesen lett áldozata egy szívinfarktusnak?
Ez nem lehet igaz! Gyermekkorom óta szeretem,
Kiskorom óta hordom a szívemben.
Elsősorban gyermekkori emlékek fűznek hozzá.
Most, mintha valaki elébem tolná,
Rég letűnt emlékképek idéződnek fel bennem
Zaklatott agyamban e képhalmaz, kicsit rendezetlen.
Emlékszem, együtt tanultunk kerékpározni,
Együtt siettünk a padlásnál létrát mászni.
Húgommal de sokszor ültek az udvarunkban álló gyümölcsfa tetejére
Vidáman cseresznyézve.
Máskor a málnás bokorból a megért málnát szedték le
Édesanyám tett cukrozott málnát hármunk elébe.
Együtt bicikliztünk a Dózsa György Gimnázium udvarán,
Vagy a Kossuth tér kockás - betonlapján.
Néha együtt mentünk gyermekzsúrra, egy-egy vasárnap délután,
A lányok táncoltak az ünnepelt parkettján.
Volt úgy, hogy hárman mentünk a Berettyó partra
Amikor téli Berettyó be volt fagyva.
Szinte átjáró-ház volt házuk és a házunk
A két ház között folyton ingáztunk.
Ha a mi udvarunkon játszottunk,
Késő estig maradt velünk,
Egykeként ő volt harmadik „testvérünk”.
Emlékszem, sose akart hazamenni
Úgy kellett őt elküldeni.
Volt, hogy leült a bejárati küszöbre
S azt mondta Édesanyámnak „nem megyek!”
E gyermekkori emlékek - íme, most újra felidéződnek!
Sokszor fodrászkotta udvarunkon Zsuzsi haját
Kitettek egy széket a Damjanich úti ház udvarára,
Húgom ráült a székre, Jutka háta mögött állva
Húgom haját gondozta; fésülte, nyirbálta,
Az, meg engedte: „hadd csinálja!”
Közben erről-arról fecsegtek
Naivan megfogalmazott teológiai kérdésekről is csevegtek.
Akkor sem fordult szembe a húgommal,
Amikor az tele volt kamaszlányos gonddal.
Amikor Zsuzsi sikert sikerre halmozott,
Jutka barátsága nem változott.
Nem lett féltékeny rá és nem irigyelte
Környezetünket irigységből sosem ingerelte.
Néha Kondoroson is hárman mentünk
Nagyszülei házához. Eljött értünk a Béke utca 5 szám alá
Ismerte Nagyapát, Nagymamát,
Ismerte családunkból őt is az idősebb rokonság.
A nagyszülőktől elkért minket.
Hármasban a lépegettünk a faluban,
Gondtalan gyermekkori hangulatban.
Egyszer, amikor Mezőtúron kettesben voltam vele
Azt ígérte „ha senki sem lesz, aki feleségként együtt élne veled,
Majd én, hozzád megyek.”
10 évesen mondta ezt a csacska szöveget
E szöveg nekem mégis olyan jól esett!
Évekig vártam, hogy beváltja ígéretét,
Noha jól tudtam az egész nem más,
Mint a sérült iránti gyermeki részvét.
Egy más alkalommal Húgomnak mondta: „jó lenne egy kis testvér.
Azt se baj, ha olyan lenne, mint Laci. Tudnám szeretni.”
Szeretett is. Sose éreztette velem, hogy szégyell
Még Budaörsön is meglátogatott bennünket kétszer.
Kedves, melegszívű lány volt.
Haláláig tartottunk egymással telefonon a kapcsolatot.
Alig akarom elhinni: Tímár Jutka, - halott!

Budaörs, 2010. szeptember. 24. péntek. Babinszky László.