Kedvesemnek Valentin napra!

Mikor először megpillantottam szikrázó szemed,
mely oly vágyakozóan tekintett felém.
Bennem a kétely polkát táncolt meg érdemellek e én?

Hisz oly ártatlan agyal fürtjeid melyek zuhatagkén hulltak alá
Már akkor szikrát szórtak a bennem kialudt érzelmek porán.

Kialudt vulkán voltam én millió érzelem hadtere volt lelkem,
testem köré vastag pajzsot húztam hogy ne legyen még egy tünemény ki miatt elég a szívem.
Elzárkóztam szívtől ,bók tol
Féltem egy piciny szótól.
Agyal lelked meg igézet de bennem még akkor pokol éget,
mit tegyek hogy ne bántsalak? mennyek? maradjak mindent feladjak?
Hogy védelmezem fiatalságod azt mit érzel és mit tested felém sugároz?

Hát időt kértem!..

Bájos ajkad megértő volt adtál még utat nekem,
pedig szíved mást parancsolt de engedtél és hittél bennem.
Utam végén amit kértem zilált lóként, verejtékben,
rádöbbentem te leszel az kivel le élem piciny életem.