Egy pillantás volt...ennyi
de ebben megtudtalak szeretni.
Sajnos neked ez csak egy kaland,
ami nekem örökké fájó emlék marad.

Még mindig szeretlek talán?
Nos azt csak Isten tudja, senki más.
Már-már én is bizonytalan vagyok,
álmodtam tán,hogy úgy ölelt karod?

Régi szép emlék most feldereng
ó... hiszed-e még kedvesem?
emlékszel-e még régi álmunkra,
amikor elrejtőztünk forró ágyunkba?

Egy csodás éjszaka volt,
Odafönnt ragyogott a hold,
és tudod van itt neked még egy vallomás
ennyire még soha nem szerettem senki mást.

Tudod az én szerelmem végtelen
de ebből ugyan mi maradt? Csupán a félelem.
Félek hogyha meglátlak,
hirtelen újra megkívánlak.

ÉS nem akarom újrakezdeni
ó...ha az emlékedet ki tudnám törölni...
Látni sem akarlak soha többé
de sajnos a szívemben maradsz örökké.