Édesanyád – gyermekem – nem akart téged.
Azt mondta, fél szülni „ilyennek!”
Hét éves lennél már, kicsi magzatom,
Az idén mennél iskolába, ha jól összeszámolom!

Mindig védekezett, nehogy megjelenj,
Nehogy emlőin boldogan elpihenj!
Ne haragudj rá, én sem haragszom,
Bár bevallom őszintén; „nem jött”-öd fájlalom!

Egy nőben sem fogant elképzelt magzatom!
Kérlek, bocsásd meg apádnak, hogy e földi életet,
Fölébredt öntudattal te nem élvezheted!
A nők fickósnak, szabadnak látni se akarnak,

Társaság előtt porba sulykolnak,
Számodra életet, mondd, így hogy adjak?
Zárom, zárom e nehéz sorokat,
Batyumként cipelem e felnőtt kínokat!


2002. május 26. Vasárnap.