Mint szárnyaszegett vadmadár,
Kit elsodort a zúgó ár,
A fényes tolla tépve már,
Az Isten tudja merre jár,

Mert sorsa kissé vadregény,
De lesz még útja végén fény,
Ha él benne a hit, remény,
Te árva lelkem bízz, ne félj!

Kértem áldást, megéltem én.
Az utam szép, de még kemény,
A szívem nézem, szép szerén
Az Égi Én elnéz felém!

Uram fényén ott erő ér,
Fénykeresztben rózsatő él,
Szivárványnak színe Ő még,
Arany szirmok között kő ég.

Rózsakereszt arany ágán
Tükröződik egy szivárvány,
Nevem hogyha benne látnám,
Égi utamat bejárnám!