Hallottam a sóhajod ma, amikor hívtál,
Átsugárzott óhajod, pedig alig szóltál.
Mélyről jött a sóhajod, majd’ mindent elárult,
Hogy az emlék nem fakult, még el sem halványult.

A hangodban benne volt minden, ami számít,
SOS jelzést adott, tehetsz most már bármit.
Jól esett és megérintett, minden egyes sóhaj,
S bár kivétel - nem sértett a mögöttes óhaj!

Éreztem az óhajod, éreztem a vágyad,
Nem tagadom, szívesen elidőznék Nálad!
Csak a testem akartad?! De én átvertelek,
A testemhez ráadásként adtam a lelkemet.

Fogadod, vagy elűzöd, nem lázít, nem ámít,
Egy a fontos, hogy a tűz itt bennünk világít.
Érezted a mosolyom? Érezted, hogy várlak?
Nem szökhetsz el előlem, bárhol megtalállak!