Külsejét szemlélte, egy kis tini cápa.
(Eme magatartás pubertás-kor átka.)
Nézte fogazatát, teste ívét, szemét.
Sehogy sem találta gusztának küllemét.

„Iszony ez uszony” imígy tépelődött.
„Pedig sorolhatnék számos szebb elődöt.
Komiszul megtréfált gén és kromoszóma,
csinosabb fejforma ildomosabb volna.

Pár évet még várok, és ha szebb nem leszek,
elfogadom sorsom, ellene nem teszek.
Ha nem segít rajtam, csoda, varázspálca,
élem majd életem, mint cápa apáca.”