Sírni akarok...
Miért van, hogy sírni akarok, de nem tudok?!
Kacagtok rajtam, megkövesedett angyalok?!
Az olvadó hó temeti be a szívemet,
fagyasztva minden érzelmemet.
Fázni akarok, érezni, hogy élek
Hogy tüzes vassal hál bennem a lélek.
Segíts sírni, mert belehaltam rég,
Fájó a tükörkép.
Ki vagy te, ki kérdőn nézel vissza rám?
Külsőleg annyira hasonlítasz rám.
S ha simítom a képet, csak a mozdulat mutatja, hogy élek.
De én téged nem ismerlek.
Hol hagytam el önmagam?
Merre van az én utam?

Sikítani akarok, de oly néma vagyok,
Fogy a tinta, s fogynak a lapok...
Közel vagy hozzám,
Mégis nagyon távol,
Hiszen elengedtelek százszor.

Tovább szeretnék lépni, keresni az utam
Csak egy könnycseppet adj, kérlek Uram!

Engedd, hogy fájjon,
Engedd, hogy bántson.
Engedd, hogy valaki rám találjon.
Fekszem a földön, s nyújtom a kezemet,
Kérem vissza a lelkemet.
Vak lettem, pedig látom a színeket,
Látom az elmosódott emlékképeket.
Süket lett a világ,
De a te hangod örökké hallani fogom.