Lumière, Sinistre

Túl könnyű elveszíteni a fejed
könnyű kiadni kezedből az életet
érzések vihara, hol vagy, ó tudat,
ha a hév visz, nincs más,
elveszíted utad.

Gyarló gyengeség, mit ér a vágy,
percről percre csak vakabb e világ.
Naivan oly reménytelen ez,
késhegyen táncolok,
s e képzet lassan bekebelez.

Csak remél e gyenge szív,
újabb harc, láng, fenyegetve hív.

Bedőlni a sötétbe, hinni, hinni,
a szétszabott bőrt új vásárra vinni.
Ezer seb a szem előtt,
egy próba,
vörös kendőd szívem takarja már.
Remél a lélek, s csak vár és vár...